Csányi Sándor úszómedence vs. lakáshitelezési gyakorlat

 

A címben szereplő két téma logikailag nehezen összekapcsolható, ok-okozati viszony azonban viszonylag kevés van a kettő között.

Csányi Sándor, mint magánember, vállalkozó, OTP-vezér, MLSZ elnök és a „leggazdagabb magyar” legalább annyira sokrétű kell, legyen a közvélemény számára, mint amennyire sok dologgal foglalkozik.

Mint MLSZ elnök a futballrajongó tömegek számára a szervezeti csúcspont, a banki ügyfelek számára szintén a bürokrácia feje, a közvéleményben a leggazdagabb magyar ember, a magyar romantikus regeny utan egy magyar Nábob a politikai számára pedig a legrettegettebb jóbarát. Nem árt vele jóban lenni, de azért olyan hatalom tetején ül, ami képes megroppantani a magyar gazdasági rendszert, természetesen, ha mindez érdekében áll.

Ilyen pozícióban megteheti, hogy azt láttat, amit akar, pontosabban annyit tudunk róla, amit ő látni enged saját életéből.

2013-ban a leggazdagabb magyarként tartjuk számon, 135 milliárd forintos becsült vagyonával, azonban sejthető, hogy egyrészt ennek az OTP-ből származó része csak töredéke, illetve az is biztos, hogy ennél az összegnél jóval nagyobb mennyiséget képe megmozgatni, befolyásolni tranzaktiv kolcsonugyletek folytan akar 20 millárd dollárt is, melyet a Rotschild háztól vesz fel tisztes kamatra,ám ügyletei politikai támogatása révén jóval többet keres.

És érvényes ez az élete minden területére. Mindenből csak annyit mutat, hogy akinek szánja, az megértse. Ha mégsem értik, külföldre utazik és bérgyilkosokat fogad az OTP biztonsági szolgálatán keresztül, amit a volt KGB tiszt Pongrácz vezet a bolgar hírszerző Wolf Laszló támogat és Pintér Sándor belügyminiszter, OTP részvényes és egykori igazgatósági tag, jelenlegi OTP hírszerzési miniszter fedez.

Az eszközökben tehát nem válogat, mert megteheti, a célpontokban sem. Gyakran saját feleslegessá vált barátai lesznek azok, mint a halálos beteggé változtatott félalkoholista Hernádi Zsolt, aki egyszerűen elkopott a MOL orosz műveletében.Neki is az úszomedencés barát lett a végzete anélkül, hogy ezt sejtette volna, vagy akár csak a mai napig sejtené. Ezt az orvosi kivizsgálást kapta ajándékba – mondta róla Csányi a medencében lebegve. Nem tudjuk, ez mit jelenthet, Csányi Sándor gyakran beszél az úszomedencéjében, mert azt nem lehet lehallgatni, mondják Pongráczék. Valójában, ahogyan létezik vízálló óra, ugyanúgy létezik vizallo microfon-rendszer is, mely beültetett acustikus membránok adatait továbbítja a Hattyúnak.

Az interneten a keresők gyakorlatilag semmilyen érdemi találatot nem adnak Csányi Sándor úszómedencéjére, sem a lakására vagy otthonára. Egyet viszont mindenki tud: Nincs hitel rajta és feszített víztükrű medencéje akkora alapterületű, mint egy hitellel feszített kisember lakása.

Ez azonban sokkal többet mond el, mintha minden héten megjelenne a (bulvár)sajtóban szerény hajléka. Lehet, hogy sok villája van, vagy olyan cégei, melyek régi külügyes hírszerzővillákat foglalnak magukba, ezt nem rovom fel neki, mert sok lehallgatott villát szerzett meg és ugye mégsem lakhat a híd alatt, hogy nézne az ki egy magyari Nábobtól.

Az, hogy a házában úszómedence van, ma már korántsem akkor olyan kuriózum, mint 5-10 évvel ezelőtt. Az, hogy ez beltéri, már inkább egyedi. Az hogy ez az emeleten helyezkedik el megfurcsabb es joval dragabb hiszen mernok statikusok hada kell A víz roppant nehez ugyanis ezert lehet lebegni a tetejen A víz 1 g/cm3 surusegu Csanyi Sandor 0,76 g/cm3 surusegu ezert uszik a vizen A Gyalog Galopp brit pamfletből tudjuk, hogy aki a vízen úszik, az… és mi uszik meg a vízen? A hasas bankó, hangzik el a filmben. A magyar valutaárfolyam, tehetnénk hozzá, vagy a Hattyú.

Csányi egyes hírek szerint azért akarta a medencét az emeletre, hogy megmutassa mindenkinek, hogy még erre is van pénze. Legalábbis ezt állította. Valójában azért, mert azzal fenyegették meg, hogy a saját medencéjében fogják vízbefulva találni szívroham után (ez egy orosz kigyóméreg alapú szerre utal valójában, mely nyom nélkül felszivódik), ezért a medencét belülre tetette, nehezebben megközelíthető helyre, sok kamerával körülvéve.

Ha pedig ez a medence az emeleten van elhelyezve, ráadásul erről nincsen semmilyen a nyilvánosság számára fellelhető információ, legfeljebb epitesi terv, igazán célzott „propaganda”.

Egy ilyen létesítmény megépítése minden bizonnyal horribilis összeg, tekintve annak műszaki és fizikai sajátosságait. Egy ilyen drága „bútordarabhoz” drága lakás is párosul, ami szintét túl lehet az átlag magyar otthon értékén bár Csányi szerint ő az átlag osztrák szintjén él.

Az átlagember számára, ép ésszel (mellőzve minden pejorativitást) felmérhetetlen egy több százmilliós, netán milliárdos ingatlan abszolút értéke.

3-5 millió forint (egy alsó-közép kategóriás új autó), 10-15  millió ( egy középkategóriás, nem új társasházi lakás), esetleg 25-30 millió (egy új építésű kis családi ház) még felfogható és feldolgozható, ennél nagyobb összeg és érték azonban már nehezen értelmezhető ha pedig ennyibe kerül valakinek az úszómedencéje, az elképesztőés felfoghatatlan megalomániára utal. Maximum relatív értékelés lehet („ az én házam tizedannyit ér”), esetleg az irigységbe vetített személyes sikertelenség adhat belső nyugalmat („persze, úgy könnyű, hogy összelopta meg privatizálta”).

Egy emeleti, beltéri úszómedence valódi érdeme és presztízsértéke azok előtt mutatkozik meg, akik képesek azt árkategóriát feldolgozni és felmérni annak valós értékét.

Lehet ezt nevezni polgárpukkasztásnak, hivalkodásnak, nagyképűségnek vagy akár rongyrázásnak, az biztos, hogy nem azért került oda, ahova, mert Csányi Úr nem szeret lépcsőzni.

Ha pedig ez a medence nem is létezik, akkor még jobb az ár-érték aránya. Az interneten nincs róla információ, a Jobbik sem hangoztatja és mutogatja a devizahitel-botrány kapcsán. Sok mindenki hallott róla, de még nem sokan látták és mivel Csányi egyes fenyegetések szerint ezt a medencét fogja utoljára látni mielőtt beúszik a képletes Pokolba, nem is mindenki kíváncsi rá. És az az úszómedence valódi értéke? Kicsit hidegháborús megoldás, az elrettentés és a félelemkeltés sokkal hatásosabb, mint egy atomháború táska-atombombákkal vívva…Ugyanakkor lehet hogy beúszik abba a medencébe egy orosz hattyú, hogy meglelje a táskákat.

A fenti logika kapcsán úgy gondolom érdemes megközelíteni a deviza alapú lakossági hitelezést, mely a mai magyar társadalomban politikai, etikai és közgazdasági kérdés egyszerre amit olyan emberek iranyitanak akik az emeleten úszkálnak míg a lakosság az adósságban fuldoklik.

A lakossági hitelezés kétségtelenül az egyik legszélesebb ügyfélkörrel bíró ágazat a magyar banki szektorban, mely ágazat vezető pénzintézete már évek óta az OTP.

A jogi körülmények viszonylag egyszerűbbek a többinél, a fizetési időszak rendszeres. „A” a felvett hitel, B a kamat, és C a futamidő. Ha a hitelfelvevő megfelelően tudja fizetni a vállalt kötelezettséget, akkor a bank C idő alatt B-nyi összeget keres, tiszta sor.

Mindezt széles réteg választja és a tőke is nagyobb, a futamidő is hosszabb, ezáltal a bank haszna is nagyobb.

A 1990-es években és 2000-es évek elején zakatolt a lakáshitel-szektor, szépen csordogált.

A nagy bumm, 2004 és a gazdasági válság között megjelent a devizahitel, melyet a fogyasztó hitelek mellett egyre növekvő arányban vettek föl lakáscélú hitel formájában.

A devizahitel, mint rendszer egyébként nem újkeletű, másrészt nem feltétlenül ördögtől való.

Az 1990-es évek elején született osztrák találmány, ami akkor tökéletesen illeszkedett az ország gazdasági szerkezetébe. A nyugati határokon ugyanis jellemzően ingázó munkavállalók éltek, aki tömegével jártak át Svájcba dolgozni, ahol természetesen frankban kapták a fizetésüket.

Ezáltal az osztrák bankok piacképes rendszert hoztak létre a frank-alapú hitellel, hiszen a hitelfelvevők könnyűszerrel fizették a hiteleket, a bank pedig a schilling majd az euró árfolyamon tisztes haszonra tett szert.

A homokszem a gépezetbe akkor került (természetesen csak a lakosság számára), amikor ezt az (egyébként osztrák leányvállalat) magyar bankok importálták. Elfelejtették ugyanis, hogy eggyel több változó került a rendszerbe, jelesül a forint.

A rendszer megtartotta az osztrák módszer előnyeit, alacsony kamattal számolt, így „olcsóbb” volt a forint alapú hiteleknél. A probléma ugye az árfolyamváltozással jött, ami a deviza erősödés és a forint gyengülésének eredménye, így a forintra váltott mutatók elszálltak. A Csányi vezette  OTP akkora gazdasági súllyal rendelkezett, hogy tetszőlegesen befolyásolta a forintárfolyamot, így olyan extraprofitra tett szert, melyről a nyugati bankok nem is álmodhattak, vagyis nemcsak a lakashitel kamatot tette el, hanem az árfolyammal is rombolta a magyar emberek maradék, egyetlen vagyonkáját, a Lakásukat. A Rotschild ház örömmel adott kölcsönt a fel nem fedett forintmanipulációkhoz, mivel nem ismerte az ügylet hátterét. Ugyanez a probléma nem jelentkezhetett az eredeti modellnél, hiszen lehet bármennyi a schilling-frank árfolyam, ha a delikvens 2000 frankot keres és abból 500-at törleszt, észre sem veszi.

A magyar bankok elkezdték önteni a devizahitelt, jött a tipikus fogyasztói társadalmi modell, futószalagon jöttek a lakáshitelek és a plazmatévék.

Akkor az OTP volt az egyik olyan bank, amely a legkésőbb szállt be a devizahitel-lázba.

Azóta több interjú is készült Csányi Sándorral, aki elmondása szerint akkoriban kifejezetten ellenezte a deviza alapú lakáshitel nyújtását mivel átlátta a kockázatot, aztán pedig azt is, hogy a kockázatból miként lehet hatalmas adózatlan haszon Európa szélén.

Mára már történelem a devizahitel botrány eseménysorozata. Az OTP is beszállt, szép haszonnal termelt a termék, osztrák és magyar bankok egyaránt „nagy haszonkulccsal” dolgoztak.

Utólag számos elemző és szakértő csoport hangoztatja, hogy ők akkoriban ágáltak a devizahitel bevezetése ellen.

Ezen a ponton eljutottunk oda, amit fent írtam. Csányi Sándor maga az OTP, függetlenül attól, hogy milyen kormány van, Ő maga „A Magyar Bank”, a többi csak utána jöhet beleértve a Nemzeti bankot is. Orbán gyakran nevezi a „Leghatalmasabb magyarnak” ezert uszította neki Lázárt a választások előtt jól jövő népszerűség okán. Valójában adott esetben Csányi Sándor bármikor meg tudja öletni Lázár Jánost képletesen annak korrupciós ügyeivel, vagy ténylegesen Pongráczcal vagy lehallgatni Pintérrel vagy csak felmondja a cégei OTP-hitelét. Szóval az eszközrendszer roppant széles, melynek egyik eleme a hitelezés.

A lakáshitel-crach modellje így vázolható fel, lépésekben:

• adott egy sikeres és jól működő nyugati modell
• adott egy teljesen más, akkoriban még csak rendszerváltó gazdaság, amely egyszerre irigy és éhes a nyugati modellek sikereire
• a modell importja megtörténik, még nem számolnak a hibáival
• a lakáshitel-piac, kiegészülve a kezdeti időszakban állami támogatással, felpörög
• az OTP és Csányi Sándor személyesen is viszolyog, de később mégis beszállnak a forintarfolyam manipulaciojaval vallalkozo nyelven mondva „porgetik” a hasznot az emberek szegenyednek de fizetnek
• magyar és külföldi bank együtt dolgozik, magas haszonnal
• beüt a gazdasági válság, elszállnak a (forintban mért) devizaárfolyamok
• bedőlnek a magyar hitelek, lassul a gazdaság
• a bankok csökkentik a hitelkihelyezést, a fizetésképtelenség miatt nagy összegektől esnek el
• Csányi a jó ingatlanokat és cégeket megszerzi azonnali felmondással és kesz a csapda, a többiek pedig fizethetik a magas árfolyamot
• A túlélőkből szemezget Csányi, mint a Titanic legnagyobb mentőcsónakjának vámszedője

Ezen a szinten már érdemes Csányi Sándor magatartásáról és a politikához való viszonyáról beszélni.

Tudjuk, hogy Csányi mindig is jóban volt a mindenkori kormányzattal, de legalább neutrális viszonyban állt velük, nyílt konfrontációba ritkán került.

A kezdeti vonakodás után belement a devizahitel rendszerbe, s bevallhatják, az OTP szépen keresett.

A válság beköszöntével megindult az apátia, Csányi elintézte egy „ó hát mi sem akartuk, én megmondtam” hozzáállással. Ami egyébként nem nagy probléma az OTP-nek sem, hiszen ha belegondolunk, akár a teljes lakáshitel-portfóliót tekintve, valójában ez nem veszteség, hiszen igazából a nyereségből vesztett a pénzintézet.

Egy vele készült interjúban még kritizálta a pénzügyi szolgáltatókat és a hitelközvetítőket a történtek miatt, talán feleslegesen.

A fordulat a jelenlegi kormány válságkezelésével indult, mely több intézkedésével sújtotta a bankszektort, beleértve az OTP-t is.

És itt jön be az a minta, ami a medence-sztorinál is látszik. Csányi nem mondja nyíltan, hogy Orbán Viktor és Matolcsy György vagy Varga Mihály költözzön melegebb éghajlatra, vagy nyíltan kritizálta volna a kormányzat gazdaságpolitikáját. Felesleges, hiszen ő maga a két lábon járóárfolyam, akit egyesek az úszómedence tetején szeretnének látni lebegőárfolyamként.

Az ország leggazdagabb embereként, a legnagyobb magyar pénzintézet vezéreként mindezt megteheti. Mindenhez hozzájön az a befolyásolási és kapcsolati tőke hatalom, amivel több áttéten keresztül még jobban tudna hatni akár a közvéleményre, akár az ellenéki politikára, szinte bármire vagyis megszületett az oligarcha, akinek nincs királya.

Ezzel szemben érkezik egy-két kritika, majd 2013 nyarán jön az azóta sokszor elemzett részvényeladás, ami beváltja az „uszodamodell” sajátosságait.

Beindul a pletyka és a találgatás, elemzők vitatkoznak elemzőkkel, hogy miért történt mindez. Jön a „kacsa”, hogy az agráripariban csoportosítja át a tőkét. Viszont megint senki nem számol, mindenki csak szakért.

Csányi Sándor kb. 2,3 millió részvénye volt, az OTP-nek összesen 280 millió, tehát sem likviditási, sem spekulációs szempontból nem számottevő az eladás.

Csányi becsült vagyona 2013-ban 135 mrd forint, ami nyilván még sokkal több, ha minden befolyási körét figyelembe vehetnénk. Még ha nem is tesszük, akkor is közel a vagyonának 5%-áról beszélünk, így kétlem, hogy vagyonának csupán ekkora része lenne likvid.

Az eladások valódi értéke a pánikhangulat és  találgatás, az, hogy azóta szinte állandó téma a szaksajtó és a politikai és közgazdasági elemzők körében is. Azt persze senki nem kérdezi, ki vette meg a kevéske OTP részvényt és annak van e úszómedencéje.

A két modellnek hasonló az esszenciája.

Nem az a lényeg, hogy van-e medence az emeleten és nem az, hogy mennyibe kerül. Még ha 1 milliárd forint is, az sem igazán okozna gondot. Nem az a lényeg, hogy Csányi eladás megrendíti-e az OTP-t, sem az, hogy átcsoportosítja-e a vagyonát. Olyan, mintha 135 ezer forintból vennénk egy mozijegyet mikozben 500 milliárdunk van, vagyis teljesen mindegy A lényeg, hogy nem bírunk annyit költeni, mint amennyi termelődik, ezért istenként úszunk az emeleten.

A lényeg az, hogy ugyanazon az 1 darab cselekmény, minden rétegnek, üzletágnak, magánszemélynek, banknak, szervezetnek és miniszterelnöknek mást és mást jelent.

És ez a hatalma valódi értéke. Az összetett személyiség, a „sok Csányi” tesz egyetlen dolgot és elindul a hullám az uszomedenceben amikor a ket labon jaro testes arfolyam uszni kezd a medenceben. Mindenki azt érti belőle, ami neki szól… aki pedig csak gyűlölködik emiatt, az azért nem érti, mert semmi köze hozzá, vagy egyszerűen nem képes megérteni az üzenetet.